ÖRMÉNY-BIZÁNCI EGYHÁZI KAPCSOLATOK
Mind az örmény, mind a bizánci egyházban az évszázadok során többször is felvetődött a vallási egyesülés gondolata. Az első ilyen kísérletet III. Nerszesz katolikosz (641-661) és II. Konstans (641-668) császár tette. Az egyesülés nem járt sikerrel. A VIII. században Germanosz konstantinápolyi patriárka (715-729) és I. Dávid örmény katolikosz (728-741) voltak az egyesülés hívei, de ekkor sem jött létre a kívánt egyesülés A IX. században, I. Zakariás katolikosz idején Photiosz konstantinápolyi pátriárkának a khalkédóni nyilatkozat elfogadására tett kísérlete sem vezetett eredményre, mert a Sirákáváni zsinat elutasította. A két egyházban a XII. században történtek a legkomolyabb törekvések a két egyház egyesítésére. 1080-ban II. Gágik örmény király rokona Ruben, a Hegyvidéki Kilikia uralkodója, birtokaihoz csatolta Kilikia alföldi részét. A Földközi-tenger partján megalapította a kilikiai örmény hercegséget. 1198-ban ebből a hercegségből királyság lett, amely 1375-ig állt fenn. A királysággal az Örmény Patriárkátusnak is Kilikia lett a székhelye (1062-1441). 1165-ben Nerszesz Snorháli püspök, III. Gergely katolikosz testvére megbeszéléseket folytatott Alexiosszal, I. Mánuel Komnénosz császár vejével az örmény és a bizánci egyházak közötti különbségekről. A görög archimandriták egy kérdéssort állítottak össze. Alexiosz megkérte Nerszesz Snorháli püspököt, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre. Nerszesz Snorháli teljesítette kérésüket: elkészített egy két részből álló művet, amelynek „Az örmény apostoli egyház által hirdetett igaz hit kifejtése” címet adta. Az első részt Nerszesz Snorháli a Szentháromságról és Krisztus megtestesüléséről vallott hittételeknek szenteli, a második részben pedig az örmény egyház szertartásait mutatja be. Alexiosz személyesen nyújtotta át válaszát I. Komnénosz Mánuel (1140-1180) császárnak. A császár és Lukász konstantinápolyi pártiárka (1157-1169) megvitatták „Az örmény apostoli egyház által hirdetett hit kifejtése” című iratot és úgy találták, hogy a benne leírt hittételek alapjául szolgálhatnak az örmény és a bizánci egyház egyesülésének. Nerszesz Snorháli (1166-1173), miután elfoglalta az örmény katolikoszi széket, levelet küldött a császárnak, amelyben kifejtette, hogy az egyesülésnek nem feljebbvaló-alattvaló viszonyként kell megtörténnie, hanem két egyenlő fél társulásaként, a Biblia és a Szent Legendák tanításai alapján. A két egyház közötti teológiai és szertartásbeli különbségeket egységessé kell tenni. Nerszesz katolikosz levelére a császár és III. Mikhaél patriárka (1170-1177) 1172-ben azt a választ küldték, hogy az egyesülés érdekében az örmények fogadják el a következő kilenc feltételt: 1. Egyházi átokkal sújtsák a Krisztus egy természetét hirdetőket (tehát a monofizitizmus vezéralakjait), azaz Eutüchészt, Diodóroszt, Szevéroszt, Petrosz Mongoszt, Timotheószt. 2. Hirdessék, hogy Krisztus egy személy, két természet, két akarat és két akaratcselekvés. 3. Krisztus születését, az Úr bemutatását, Szűz Mária örömhírvételét és más egyéb ünnepeket ünnepeljék a bizánciakkal egy időben. 4. A Triszágion, a háromszor szent éneklését énekeljék a „Krisztus, akit értünk feszítettek meg a kereszten” szavak hozzáadása nélkül. 5. A szent kenetet olívaolajon készítsék. 6. Az Eucharisztia szentségeinek szolgáltatásakor használjanak kovászos kenyeret és vízzel hígított bort. 7. A szent liturgia idején a nép – a vezeklőket kivéve- a templomban tartózkodjon, ne pedig az előcsarnokban. 8. Fogadják el a IV. V. VI. és a VII. ökumenikus zsinatok határozatait. 9. Az örmény katolikoszi tisztség jelöltjét a császárnak kell jóváhagynia. Nerszesz katolikosz, aki korábban megszállott védelmezője volt a két egyház egyesítésének, csalódott a kapott válaszban és azt felelte Theóriánosznak, a császár és a patriárka küldöttének, hogy egymaga nem dönthet ilyen jelentős kérdésekben, ezért egyértelmű választ csak a nemzeti egyházi zsinat összehívása után adhat. Az ígért zsinatot IV. Gergely katolikosz (1173-1193) hívta össze Hromkla városában. IV. Gergely a zsinat összehívása előtt levelet intézett testvéreihez, amelyben kérte őket, hogy ne tekintsék eretnekeknek a görögöket, mivelhogy közülük kerültek ki az egyház nagy tanítói. „Nem szabad megvetnünk őket, hanem épp ellenkezőleg baráti kapcsolatot kell velük tartanunk. Ha letértek a helyes útról, ezt szemükre kell vetnünk és visszatérítenünk őket a helyes útra, vagy legalább példát mutatnunk, hogy mi józan gondolkodású emberek lévén mekkora segítséget tudunk nyújtani örmény honfitársainknak, akiket a görögök vallási okokból megpróbálnak elnyomni.” A Hromklában tartott zsinaton részt vettek Örményország, Kilikia és a vele szomszédos területek püspökei, Ághvánk katolikosza és a szíriai egyház patriárkátusának képviselője. A zsinat egyfelől elítélte a monofizitizmust, másfelől megtagadta a diofizitizmust (a Krisztus két természetéről, két akaratáról és két akaratcselekvéséről szóló tanítást) is, hűnek maradva az örmény apostoli egyház hagyományos hitéhez. A zsinat után, még 1180-ban meghalt l. Komnénosz Mánuel császár. Az őt trónon követő uralkodók azonban már semmiféle érdeklődést sem mutattak a két egyház egyesítése iránt.