Atkuális híreink

Kapcsolat

Hungary-1052 Budapest, Semmelweis utca 17.

Telefon: 06-1-267-6203

- Örmény szervezetek, politikai- és sajtókapcsolatok, közélet, választási témakörökben:

Avenesian Alex +36-70-432-5979

E-mail: ormenyek@gmail.com

Facebook:

www.facebook.com

/avanesian.alex

Nyitvatartás:

Hétfő: programok szerint

Kedd: 14.00 - 19.00

Szerda: 14.00 - 19.00

Csütörtök: 12.00 - 17.00

Péntek: 14.00 - 19.00

Szombat: programok szerint

Vasárnap: programok szerint

A szentek ünnepei

A SZENTEK ÜNNEPEI

Az örmény apostoli egyház naptára 112 napot szentel a szentek emlékének, 400 szentet tisztel, akiket a következő három csoportra oszthatunk: 1. bibliai szentek: égi erők, ősatyák, próféták, apostolok, evangélisták, kenetvivő asszonyok ..stb. 2. keresztény szentek: vértanúk, remeték, főpapok, egyházatyák, az egyház tanítói (többségében az I.-V. század) 3. szentek, akik az örmény föld megvilágosításában játszottak nagy szerepet. Számuk meghaladja a hatvanat. A legjelentősebbeknek tartott örmény szentek. SZENT ANTON ÉS KRONID (335) Az örmény egyház történetében az első remeték közül valók Kappadokiában születtek. Világosító Szent Gergellyel érkeztek Örményországba 302-ben. Taron vidékén egy kolostort alapítottak Keresztelő Szent János tiszteletére, majd a hegyekbe indultak és 40 évet töltöttek ott, időről időre ellátogatván a kolostorba, hogy erősítsék keresztény testvéreiket az Isten előtt kedves életben. Az örmény egyház ezen két szentjéről a Kereszt felmagasztalása ünnep utáni ötödik hétfőn emlékeznek meg. SZARGISZ ÉS A FIA, MARTIROSZ ÉS 14 HARCOS VÉRTANÚ (IV. SZÁZAD) Szargisz hadvezér volt, aki Kappadokiában született. Julianus apostata (361-363) üldözései idején Szargisz szétosztotta birtokát a szegények között és fiával Örményországban lelt menedéket Tirán király udvarában. Majd Perzsiába kellett mennie, ahol kinevezték hadvezérnek. Mivel sok embert Krisztus hitére térített, halálra ítélték. Fia összeütközésbe került a perzsa mágusokkal és ezért megölték. Ezután került sor apja, Szargisz kivégzésére. Szargisz kivégzése után 14 megtérített keresztény harcos el akarta temetni tanítója testét. Mindannyian vértanúhalált haltak tettükért. Tiszteletükre az apostoli örmények minden előböjt utáni szombaton tartanak megemlékezést. SUSANIK VÉRTANÚ (V. SZÁZAD) Susan vagy Susanik Vardan Mamikonian lánya volt, Szent Szahak Partev katolikosz lánya. Susanik Vrác Vázgen, a gugarki fejedelem felesége volt. 3 fiuk és egy lányuk is született, de Vazgen politikai haszon reményében megtagadta a kereszténységet és a tűzimádást fogadta el. Feleségét szintén rá akarta venni, hogy kövesse példáját. Susanik sok kínt állt ki férjétől, míg végül bilincsbe verték és tömlöcbe vetették. Vasláncot tettek a nyakára és a falhoz láncolták. Hat évet töltött a tömlöcben, szigorú böjtöt tartott és imádságokkal fordult az Úrhoz. Még a tömlöcben is áldozatos munkát végzett, segített a hozzá érkező embereknek: tanácsot, gyógyítást, vigasztalást nyújtott nekik. Imádságokkal kérte az Istent, hogy legyen irgalmas a tőle segítséget kérő emberekhez. Fogságának hetedik évében, 475 körül a nélkülözések miatt halt meg a tömlöcben. Az apostoli örmények a varagi böjt hetének keddjén, a katolikusok a vártávárr utáni szombaton emlékeznek meg Susanikról. A bizánci egyház ezt az ünnepet augusztus 28/szeptember 10. tartja. VAHAN GOGHTNACI VÉRTANÚ (737) Szergiapoliszban Esam, arab kalifa parancsára halt vétanúhalált. Egy Goghtn Choszrov vidéki herceg fiaként látta meg a napvilágot. Szülei – ahogy több más örmény nacharar is- bennégtek az arabok által felgyújtott nachicseváni templomban 706-ban. Vahan Goghthnaci városába, iszlám hitre térítették és kitűnő oktatásban részesítették. 719-ben Hovhan Odzneci katolikosz azonban elérte, hogy az örmény foglyokat szabadon engedjék. Omar kalifa azonban nem szívesen vált meg Vahantól, aki időközben a titkára lett. Megígértette vele, hogy visszatér hozzá Damaszkuszba. A fiú Örményországba ment, majd nem sokkal megérkezése után kapta a hírt, hogy Omar kalifa meghalt. Vahan így szülőföldjén maradt, megnősült és csaknem 10 évig élt Goghthánban. Damaszkuszban időközben megtudták, hogy Vahan az iszlámról áttért a keresztény hitre, és ezért kerestetni kezdték. Vahan elhagyta szülőföldjét, öt évig bujkált különböző kolostorokban. Végül úgy döntött: Szergiopoliszba megy Esam kalifához és nyíltan megvallja neki hitvallását. Vahan a kereszténységet akarta hirdetni, ezért engerdélyt szeretett volna kapni Esamtól a hittérítő tevékenységhez, ugyanakkor azonban számolt azzal is, hogy halállal is lakolhat ezért a merész tervéért. Vahant hosszú kínok után 737 március 18-án lefejezték. Ünnepét január 22-én ill. 23-án tartják. Sírja fölé Szergiopolisz szír püspöke kápolnát építtetett. Az ő tiszteletére tartott emléknap egy mozgó ünnep. SZAHAK ÉS HAMAZASZP ARCRUNI VÉRTANÚK (785) A VIII. század végén Örményország az arab kalifátus fennhatósága alatt állt. Hamazaszp volt ebben az időben az ország főhercege és a Vaszpurakan vidék uralkodója. 785-ben az arab kalifátustól új kormányzó érkezett Örményországba, akinek a neve Hazm volt. Hazm attól tartott, hogy az örményeknek titokban bizánci kapcsolataik vannak, ezért arra gondolt, hogy az örmény vezetőket – akár erőszak árán is- iszlám hitre téríti. Amikor a három testvér, Hamazaszp, Szahak és Meruzsán a kormányzóhoz érkeztek, Hazm felszólította őket: bizonyítsák be, milyen hűséges alattvalók és térjenek át az iszlám hitre. Meruzsán nagyon megijedt a kínzásoktól és iszlám hitre tért. Hazafelé menet David Mamikonjan herceggel, Hamazaszp helytartójával találkozott, aki tudomást szerezvén Meruzsán árulásáról, lefejeztette őt. Szahak és Hamazaszp kinyilatkoztatták, hogy inkább vértanúhalált halnak, mintsem hogy megtagadják hitüket. A kivégzés előtt a következőket mondta Hamazaszp testvérének: „Ne félj, menj oda a hóhérhoz és fogadd békével a vértanúk töviskoszorúját.” Először Szahak ot, majd testvérét, Hamazaszpot fejezték le. Az örmény naptárban Szahak neve áll az első helyen. A két vértanút rögtön haláluk után Jeszaija Egipatruseci katolikosz kezdeményezésére szentté avatták. 915-ben az Achthamar szigetén álló Szurb Chacs templom déli falán egy háromméteres domborművön örökítették meg a két vértanút. A szentek életének gyűjteményében a haláluk napjaként április 8. szerepel. A Szahak és Hamazaszp tiszteletére tartott megemlékezést a Varagi Kereszt ünnepe utáni csütörtökön tartják. SZENT NAREKACI GERGELY (945/50-1003) Narekaci Gergely szerzetes és költő volt, aki egész életét a Van tó melletti nareki kolostorban töltötte. Narekaci Gergely legfőbb műve a „Siralmas panaszok” címet viseli. Ez egy imakönyv, amely a hívő örmények szívében ugyanolyan helyet foglal el, mint a Biblia. Minden örmény család szent könyvként tiszteli. A betegek gyógyulásuk reményében párnájuk alá teszik. Az egyházi istentiszteleteken is gyakran felhangzanak a „Siralmas panaszok” sorai. Narekaci Gergelyt már életében is szentként tisztelték. „Ő a Szent Egyház egysége érdekében munkálkodott, ezért fáradozott. Fel akarta támasztani, újra életre kelteni a Szent Egyház szabályait, amelyeket a vezetők hanyagságból és érzékiségből elvetettek. A durva és keményszívű emberek ezért Narekaci Gergelyt eretneknek kiáltották ki. Összegyűltek tehát a püspökök és hercegek, érte küldettek, mondván, hogy bíráskodni fognak felette és mint eretneket száműzetéssel büntetik. Megérkeztek hát a szenthez a püspökök és hercegek által Gergelyért küldött emberek. Így szólt ekkor ő hozzájuk: „Először kóstoljunk meg valamit és aztán útnak indulhatunk.” Megsüttetett két galambot, elébük tette az asztalra és biztatta őket: kóstolják csak meg. Aznap éppen egy pénteki nap volt. Ez a felszólítás még erősebbé tette a küldöttek gyanúját, hogy Gergely eretnek és azt kérdezték: „Nem péntek van ma?” Ő meg mintha nem emlékezne pontosan, ezt mondta: „Ó, testvéreim, bocsássátok meg bűnömet. Elfelejtettem, hogy ma böjti nap van.” Ekkor a galambokhoz fordult és azt mondta: Támadjatok fel és repüljetek társaitokhoz, mert ma böjti nap van.” Abban a pillanatban, amint a szent ezeket a szavakat kimondta, a galambok feléledtek, tollaik nőttek és mindannyiok szeme láttára elrepültek. A küldöttek döbbenettel nézték a csodát, majd arcra borultak a szent előtt, és dicsérvén az Istent, bűnbocsánatért esedeztek. Az örmény egyház Narekaci Gergelyről és a szent fordítókról ugyanazon a napon, a Szent Kereszt Felmagasztalása ünnep utáni negyedik hét szombatján emlékezik meg.