AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ KAPCSOLATA A TÖBBI KERESZTÉNY EGYHÁZAKKAL AZ V.-XIV. SZÁZADBAN. AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ ÁLLÁSPONTJA A KHALKÉDÓNI EGYETEMES ZSINAT HITTÉTELÉRŐL.
Egyetemes (ökumenikus) zsinatoknak azokat a zsinatokat nevezzük, amelyeket majdnem valamennyi püspök részvételével még a nagy egyházszakadás előtt hívtak össze és döntéseiket az Egyetemes Egyház elfogadta. Az örmény apostoli egyház viszont a khalkédóni (451), a második (553) és harmadik (681) konstantinápolyi, valamint a második niceai (787) egyetemes zsinatok tanításaiból kimaradt. Az első egyetemes niceai (325) és a második egyetemes konstantinápolyi (381) zsinatokon pontosítják a Krisztus Isten mivoltáról és a Szentháromságról szóló dogmákat. Sokáig komolyan foglalkoztatta Krisztus Egyházát az a teológiai probléma: hogyan alkot egységet Jézusban az emberi és isteni természet. 431-ben volt a harmadik egyetemes zsinat Efezoszban, Alexandriai Szent Cirill elnökletével, ahol elítélték Nesztoriosz tanítását, miszerint Szűz Máriát szemben a hivatalos tanítással nem Istenszülőnek, hanem Krisztusszülőnek kell nevezni. A harmadik egyetemes zsinat után Nesztoriosz hívei Perzsiában találtak menedéket, ahol lefordították és terjeszteni kezdték Tarszoszi Diodórosz és Mopszuesztiai Theodórosz műveit, akiknek a nézeteit nem ítélték el az efezoszi zsinaton. Akakiosz, Málta püspöke és Proklosz, a konstantinápolyi pátriárka levélben figyelmeztették a történtekről Száhákot, Örményország katholikoszát. Válaszlevelében Szahak katolikosz azt írta, hogy nem bukkantak fel országában ilyen eretnek tanokat hirdető prédikátorok. Ezen levelezés során tette le Szahak - az alexandriai iskola tanításaira támaszkodva - az örmény Krisztus- értelmezés alapját. Szahak katolikosz, Proklosz patriárkához írott levelét, mint az igaz hit (ortodoxia) példáját felolvasták az ötödik egyetemes zsinaton, Konstantinápolyban, 553-ban. Korjun , Meszrop Mastoc szentéletű legendájának szerzője ír arról, hogy „Örményországba mindenféle hazug könyveket hoztak, amelyeknek egy bizonyos Theodorosz a szerzője. Szahak katolikosz és Meszrop Mastoc, tudomást szerezvén erről, azonnal intézkedtek, hogy elítéljék ezen eretnek tanok híveit és megsemmisítsék ezeket az irományokat. Egyértelműen megállapítható, hogy itt Mopszvesztiai Theodorosz műveiről van szó. A khalkédóni egyetemes zsinaton 451-ben azt az új hittételt fogadták el, hogy Jézusnak két természete van. Az örmény apostoli egyháznak, mivel állandó harcot kellett folytatnia a perzsa Zoroaszter-hit ellen, így nem állt módjában folyamatosan követni a Kelet-Római vagy más néven Bizánci Birodalomban kialakult teológiai vitákat és az adott kérdésben állást foglalni. Váhán Mamikonján idején (485-505) Örményország és az örmény apostoli egyház, épphogy csak lélegzethez tudott jutni. Ekkoriban a Keresztény Egyház három ágra szakadt, ahol három különböző hittételt hirdettek: Rómában és Nyugaton a khalkédóni hittételeket hirdették. Bizáncban Zénón bizánci császár Hénotikon című rendeletében próbálta összebékíteni a khalkédóni ortodoxiát a monofizitizmussal, ami miatt Rómában eretneknek nyilvánították. Perzsiában pedig a nesztoriánizmust. Az első dvini nemzeti zsinaton (506) Ághvánk, Grúzia és Örményország katolikoszai és püspökei hivatalosan elfogadták a Hénotikont, mert úgy ítélték meg, hogy ezzel sorsközösséget vállalnak az egyetemes ortodoxiával. Ugyanezen a nemzeti zsinaton elítélték a nesztoriánizmust, a monofizitizmust, de bírálták a kalkhédoni egyetemes zsinat hittételét, amely - szerintük- elősegítette a nesztoriánizmus kialakulását és megerősödését Perzsiában. Ennek fényében kimondható, hogy az örmény apostoli egyház sem dogmatikai, sem teológiai szempontból nem fordult szembe a khalkédóni egyetemes zsinat tanításaival. 518-ban Bizáncban a császári trónt I. Justinianus (518-527) foglalta el, aki helyre akarta állítani Rómával a megszakadt kapcsolatokat, és ezért elítélte Zénón császár Hénotikónját. A khalkédóni egyetemes zsinatot pedig szentnek és ökumenikusnak fogadta el. Az örmény apostoli egyház, mivel kívül volt a birodalom határain, nem volt kitéve a Bizánci császári hatalom kényszerítő hatásának. A khalkédóni egyetemes zsinat Bizáncban elfogadott, majd elterjedt hittétele nem gyakorolhatott befolyást az örmény apostoli egyházra.