Atkuális híreink

Kapcsolat

Hungary-1052 Budapest, Semmelweis utca 17.

Telefon: 06-1-267-6203

- Örmény szervezetek, politikai- és sajtókapcsolatok, közélet, választási témakörökben:

Avenesian Alex +36-70-432-5979

E-mail: ormenyek@gmail.com

Facebook:

www.facebook.com

/avanesian.alex

Nyitvatartás:

Hétfő: programok szerint

Kedd: 14.00 - 19.00

Szerda: 14.00 - 19.00

Csütörtök: 12.00 - 17.00

Péntek: 14.00 - 19.00

Szombat: programok szerint

Vasárnap: programok szerint

I-III. század

AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ ALAPÍTÁSA

A KERESZTÉNYSÉG TERJESZTÉSE ÖRMÉNYORSZÁGBAN

AZ I.-III. SZÁZADBAN

Az örmény egyház fennállásának első századokbeli történetét az egyik nemzedék hagyta örökül a másiknak. Írásos formában csak az V. században öltött testet. A „Szent Legendáriumot”, mivel történelmi alapja van, nem azonosíthatjuk sem a mítoszokkal, sem a legendákkal. Az Örmény Egyháztörténet szerint a kereszténység első magvait Örményország földjén az apostolok idején vetették el. Örmény, asszír, görög és latin nyelvű történelmi források sora erősíti meg azt a tényt, hogy a kereszténységet először Tádé és Bertalan apostolok hirdették Örményországban, akiket ezért az örmény egyház alapítóinak tekintünk. Tádé és Bertalan apostolok vértanúhalált haltak Szanatruk örmény király parancsára. V. századi hagyomány szerint Abgar, Oszroeni örmény királya a következő levelet írta a Megváltónak: „Abgar Arshami, mint a világ fejedelme üdvözöllek jótevő és megváltó Jézus, ki a jeruzsálemi világban tűntél fel. Hallottam rólad, s gyógyításaidról, hogy kézrátétellel csodákat művelsz, s nem hívsz segítségül gyógyszert és gyökereket. Mert, mint ahogy mondják, Te a vakokat látóvá teszed, a nyomorékokat lábra állítod, a leprásokat megtisztítod, a gonosz lelkekről a rontást leveszed, a hosszú ideje tartó kínzó betegségben szenvedőket meggyógyítod, s a holtakat feltámasztod. Mikor minderről értesültem, a következő két dologra gondoltam, hogy Te vagy Isten vagy, aki az égből aláereszkedett, vagy az Isten gyermeke vagy, hogy ily jó dolgokat cselekszel. Ezért írok hát neked könyörögve, hogy akár nélkülözésed árán is, jöjj el hozzám és gyógyítsd meg minden meglévő betegségem. Hallottam, hogy a zsidók üldöznek, s meg akarnak gyötörni. Azonban nekem van egy kicsi és csodálatos városom, melyben mindkettőnk számára van hely.” A futárok a levelet elvitték Jeruzsálembe. Minderről az Evangélium szava is tanúskodik: „Pogányok is jöttek el hozzá messze földről.” Ezért Jézus követői nem mertek szólni, csak Fülöpnek és Andrásnak, akik mindezt elmondták Jézusnak. Akkor azonban a mi Megváltónk nem élt az alkalommal, hogy maga menjen el Abgarhoz, mikor ő hívta. Helyette megáldotta annak levelét és Tamás apostollal iratta a következő válaszlevelet: „Dicsőség annak, aki hisz bennem, s baj ne érje mindazért, amiért így írt rólam. Mert azok, akik látnak engem, nem hisznek bennem, azok pedig akik nem látnak, hinni fognak és új életre lelnek. S hogy leveledben arra kértél, hogy jöjjek el hozzád, meg kell értened, hogy nekem itt kell a küldetésem beteljesítenem, amiért ideküldettem. Miután bevégzem feladataimat, vissza kell térnem a mennyekbe ahhoz, aki küldött engem, és mikor majd a mennyekbe visszatérek, elküldöm majd hozzád tanítványaim egyikét, hogy a fájdalmaidat meggyógyítsa, s életet adományozzon neked és a veled lévőknek.” Ezt a levelet Anani hírnök hozta el Abgarnak, s a levéllel együtt a Megváltó képmását is magával hozta, mely a mai napig Edesza városában található. Az esemény Kr. u. 23 és 30 között játszódott. Krisztus mennybemenetele után az egyik tanítványa, Tádé, Edesszába érkezett és kigyógyította betegségéből Abgárt, Oszroeni örmény királyát. Ezután elindult Örményországba, hogy hirdesse Krisztus igéjét. Sokakat sikerült is Krisztus felé fordítania, így Szanatruk király lányát is, Szanduht-ot. Mindezekről tudomást véve a kegyetlen király nem kímélte még saját lányát sem. Az ítéletet Savarsan városában hajtották végre ahol vértanúhalált halt Tádé apostol, a királylány és mindazok, akik a keresztény hitre tértek. Néhány évvel később, Szanatruk király uralkodásának 29. évében Bertalan apostol Perzsiából Örményországba érkezett, hogy hirdesse Isten igéjét. Bertalan apostol szavára az uralkodó osztályból is többen megtértek. Köztük volt a király testvére, Voguhi is. Szanatruk király szörnyű parancsot adott ki: a Van és Urmia tavak közötti Arebanosz városában kivégeztette Krisztus követőit. A keresztények üldözése ezzel még nem ért véget. Napjainkig fennmaradt az a töredék, amely a Szent Voszkjánok és Szukiászjánok vértanúhaláláról számol be. A Voszkjánok és Szukiászjánok az I. század végén a II. század elején estek áldozatául a keresztényüldözésnek. A töredék szerzője Tatian művére hivatkozik (II. század), aki jól ismerte az apostolok és az első keresztény igehirdetők útjának történetét. Tatian műve alapján ismerjük, hogy Tádé apostol tanítványai – mesterük vértanúhalála után – Khröszosz vezetésével (görögül: arany, örményül: voszki) római követként érkeztek az örmény királyhoz és az Eufrátesz folyó torkolatánál, a Cahkeac szurdokaiban telepedtek le. A királyi palotába érkezvén, hirdetni kezdték az evangéliumot. Artasesz király, aki éppen háborút folytatott keleten, megkérte a tanítványokat, hogy ha hazatér, beszéljenek neki Krisztusról. A király távollétében a Voszkjánok megkereszteltek néhány alánt, akik Szatenik királynő meghívására érkeztek az udvarba. A megkeresztelkedett alán hercegek elhagyván az udvart, a Dzsrabash hegy lejtőin telepedtek le, ahol 44 évig éltek. Az I. században a kereszténység elterjedését Örményországban több külső és belső tényező is elősegítette. Ezek között az egyik legnagyobb szerepet játszotta az a tény, hogy az Örményországgal szomszédos országokban Adiabene-ben, Kappadokiában, Oszroeni-ben már széles körben elterjedt a kereszténység. Örményországnak ezekkel az országokkal folytatott kereskedelmi, politikai és kulturális kapcsolatai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a kereszténység elterjedjen Örményországban. A másik fontos tényező, hogy az I-III. században Kis Örményország politikailag Kappadokia római provinciájának részét képezte, és így teljesen természetes, hogy Kis-Örményországon keresztül könnyen eljuthattak a keresztény tanok Nagy-Örményországba. A kereszténység elterjesztésének fontos elősegítői közé sorolhatjuk az Örményországban lévő zsidó kolóniákat, mivelhogy, mint ismeretes, a kereszténység hirdetését általában először azokon a helyeken kezdték, ahol voltak zsidó közösségek. Tádé apostol is, Edesszába érkezvén, Tubia, egy zsidó főúr házában szállt meg. Örményországban a legfőbb városokban (Tigránákert, Ártását, Vághársápát (Örményország régi fővárosa ), Záreháváne) voltak zsidó kolóniák. Tertullianus 197-ben íródott „A zsidók ellen” című könyvében kitér a kereszténységet felvett népekre, és megemlíti a kappadokiak, frigiaiak, pártusok és lidiaiak között az örményeket is. Ezt a tényt Szent Ágoston is megerősíti egyik, a manicheusok ellen írott művében a 430-as években. A II. század végén, a III. század elején Örményországban II. Vághárs (186-196), I. Choszrov (196-216) és utódaik uralkodása alatt tovább folyt a keresztényüldözés. Ezeket az üldözéseket írta le a kappadokiai császárság püspöke, Szent Firmilian (230-268) „A keresztényüldözések története” című művében. Caesareai Euszébiosz említést tesz egy levélről, amelyet Dionüziosz, az alexandriai püspök írt: „Örmény testvéreimnek a megbánásról, ahol Meruzsán a püspök”. A levelet 251-ben írták. Mindez azt mutatja, hogy a III. század közepén Örményországban már létezett szervezett és az egyetemes egyház által elismert keresztény közösség.