Atkuális híreink

Kapcsolat

Hungary-1052 Budapest, Semmelweis utca 17.

Telefon: 06-1-267-6203

- Örmény szervezetek, politikai- és sajtókapcsolatok, közélet, választási témakörökben:

Avenesian Alex +36-70-432-5979

E-mail: ormenyek@gmail.com

Facebook:

www.facebook.com

/avanesian.alex

Nyitvatartás:

Hétfő: programok szerint

Kedd: 14.00 - 19.00

Szerda: 14.00 - 19.00

Csütörtök: 12.00 - 17.00

Péntek: 14.00 - 19.00

Szombat: programok szerint

Vasárnap: programok szerint

Hegyi Karabah

Hegyi Karabagh

Arcah története Történelmi tények Arcah (Hegyi-Karabah) elválaszthatatlan része Örményországnak. Az urartui korszakban a Krisztus előtti 9-6. században, Arcah mint Urtekhe-Urtekhini ismert a történelemben. Sztrabon, idősebb Plinius, Claudius Ptolemaius, Plutarkhosz, Dio Cassius és más ókori szerzők, műveikben Arcahot (Hegyi-Karabah) mint Örményország részét említik. Mindennek bizonyítéka a fennmaradt gazdag történeti-kulturális örökség. Nagy Örményország megosztása Krisztus után 387-ben, Hegyi-Karabah a Kelet-Örmény Királyság része lett, amely hamarosan perzsa uralom alá került. Ebben az időben Hegyi-Karabah az Örmény tartomány része volt, majd az arab uralom idején az Armenia régió alá tartozott. Hegyi-Karabah ezután a bagratida örmény királyság részévé vált (9-11. század körül), majd a Zakarid Armeniához tartozott (12-13. század körül). Az ezt követő századokban Hegyi-Karabah különböző hódítók zsákmányává vált, de örmény maradt és fél-független státuszt szerzett. A XVIII. század közepétől török nomád törzsek kezdték elözönleni Hegyi-Karabah északi részét, ami a helyi örményekkel való összecsapásokhoz vezetett. Az 1804-től 1813-ig tartó orosz-perzsa háború végére és az 1813-as Gulisztani Szerződés idejére Hegyi-Karabahot Oroszországba kebelezték. A Hegyi-Karabah konfliktus 1917-ben kezdődött, az Orosz Birodalom összeomlása eredményeképpen. A három etnikai köztársaság, Transzkaukázia - Armenia, Azerbajdzsán és Grúzia megalakulása alatt. Hegyi-Karabah lakossága, melynek 95 százaléka örmény volt, összehívta első kongresszusát, amely Hegyi-Karabahot független politikai egységnek kiáltotta ki, megválasztotta a Nemzeti Tanácsot és a Kormányt. 1918-tól 1920-ig Hegyi-Karabah rendelkezett az államiság minden kellékével, beleértve a hadsereget és a törvényes hatóságot. A Hegyi-Karabahi nép békekezdeményezéseire válaszul az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság katonai támadást indított. 1918 májusától 1920 áprilisáig Azerbajdzsán és az őt támogató Törökország katonai egységei erőszakot alkalmaztak és tömegmészárlásokat követtek el az örmény lakosság ellen. 1920 márciusában csak Susiban mintegy negyvenezer örményt gyilkoltak le és deportáltak. De még ezen a módon sem volt lehetséges, hogy Hegyi-Karabah népe engedelmeskedjen az azerbajdzsáni hatalomnak. A kaukázusontúli szovjet hatalom egy új politikai rendszer megteremtésével járt együtt. Szovjet Oroszország szintén elismerte, hogy Nagorno-Karabagh Örményország és Azerbajdzsán közötti vitatott terület. A Szovjet Oroszország és az Örmény Köztársaság között 1920 augusztusában aláírt szerződés értelmében átmenetileg orosz csapatokat telepítettek Nagorno-Karabaghba. Azonnal a szovjet rendszer 1920. november 30-i örményországi létrehozása után az Azerbajdzsán Forradalmi Bizottság (a fő bolsevik hatalmi eszköz) nyilatkozatában Örményország elválaszthatatlan részeinek ismerte el az Azerbajdzsán által korábban követelt Hegyi-Karabahot, Zangezurt és Nahidzsevant. Az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság Nemzeti Tanácsa az Azerbajdzsán Revkom és az Azerbajdzsán Szovjet Szocialista Köztársaság, valamint az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság kormányai közötti megállapodás alapján 1921. június 12-én Hegyi-Karabahot az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság integráns részévé nyilvánította. Szovjet Azerbajdzsánnak a Hegyi-Karabahra, Zangezurra és Nakhicsevánra vonatkozó lemondó nyilatkozata alapján, Örményország 1921 júniusában szintén integráns részének nyílvánitottta Hegyi-Karabahot. Az örmény kormány által kiadott rendelet szövegét mind az örmény, mind az azerbajdzsáni sajtó közzétette a „Bakui Munkás”, az Azerbajdzsáni Kommunista Párt Központi Bizottságának lapjában, 1921. június 22-én. Ennek értelmében Hegyi-Karabah Örményországgal való egyesítésének a törvényes megerősítése megtörtént. A nemzetközi jog és normák kontextusában ez volt az utolsó törvényes aktus Hegyi-Karabah vonatkozásában a kommunista rendszer idején. A valóságot figyelmen kívül hagyva, 1921. július 4-én, Grúzia fővárosában, Tbilisziben Oroszország Kommunista Pártjának Kaukázusi Irodája plenáris ülést tartott, melynek során újra megerősítették azt a tényt, hogy Hegyi-Karabah az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság része. Azonban Moszkva diktátumára és Sztálin közvetlen beavatkozására július 5-ének éjszakáján az előző napi határozatot felülvizsgálták, és bármiféle eljárás nélkül azt a kikényszerített döntést hozták, hogy Hegyi-Karabahot Azerbajdzsánba olvasztják és területét autonóm területnek nyilvánítják. A döntés példa nélküli jogi aktus a nemzetközi jog történetében, amikor is egy harmadik ország pártjának (Oroszország Kommunista (Bolsevik) Pártja) szerve bármiféle jogi alap vagy felhatalmazás nélkül határozza meg Hegyi-Karabah státuszát. Az egész szovjet időszak alatt a Hegyi-Karabahi örmények soha nem fogadták el ezt a döntést, és évtizedeken át harcoltak az anyaországgal való újraegyesítésért. A Hegyi-Karabahi konfliktus jelenlegi szakasza 1988-ban kezdődött, amikor is a Hegyi-Karabahi népesség önrendelkezési követeléseire válaszul az azeri hatóságok Azerbajdzsán egész területén, tömegmészárlásokat és etnikai tisztogatást szerveztek az örmény lakosság ellen, különösen Szumgaitban, Bakuban és Kirovabadban. 1991. december 10-én Hegyi-Karabah lakossága népszavazással a Hegyi-Karabah Köztársaság megalakítása mellett döntött, amely teljesen megfelel mind a nemzetközi jogi normáknak és a Szovjetunióbeli akkori törvények szellemének és betűjének. Így a korábbi Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság területén két egyenrangú államalakulat teremtődött – a Hegyi-Karabahi Köztársaság és az Azerbajdzsán Köztársaság. Hegyi-Karabahban és az azt övező örmények lakta területeken az azerbajdzsáni hatóságok politikája nyílt agresszióba és nagyméretű katonai akciókba fordult a Hegyi-Karabah Köztársaság ellen, ami tízezrek halálát és tekintélyes anyagi kárt okozott. Azerbajdzsán soha nem törődött a nemzetközi közösség felhívásaival, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Hegyi-Karabahi konfliktussal kapcsolatos határozataival, amelyek a katonai hadműveletek beszüntetésére és békés tárgyalásokra szólítottak fel. 1994 májusában Azerbajdzsán, Hegyi-Karabah és Örményország tűzszüneti megállapodást írtak alá, amely az időleges megsértések ellenére máig érvényben van. Azerbajdzsán agresszív harcias kampánya szintén megkérdőjelezi Azerbajdzsán rendezési szándékait, vállalt kötelezettségeit és komolyságát a megegyezéses rendezést illetően. Azerbajdzsán továbbra is olajbevételeiből pénzeli a katonai költségvetés növelését, a nagyszámú támadó fegyverzetek vásárlását, súlyosan megsértve egy sor megállapodást és kötelezettségét biztonsági és politikai-katonai téren. Valójában Azerbajdzsán meghiúsítja az összes olyan gazdasági, politikai, katonai és humanitárius kezdeményezést, amelyek a felek közötti bizalom megerősítését célozzák. Örményország kizárólag békés eszközök útján törekszik a rendezésre. Azerbajdzsánnak azok a próbálkozásai, hogy az erő alkalmazásának a fenyegetésével egyoldalú engedményeket csikarjon ki, nemcsak hogy kezdettől kudarcra vannak ítélve, és továbbra is a megegyezéses rendezés fő akadályát képezik. Hegyi-Karabahnak, mint Azerbajdzsán részének nincs jövője, és bármi legyen is a megoldás, annak a Hegyi-Karabahi nép akaratából kell erednie. Ez a lényege a népek önrendelkezési jogának. Azerbajdzsánnak nincs sem törvényes, sem politikai vagy erkölcsi alapja, hogy igénye legyen Hegyi-Karabahra.