Atkuális híreink

Kapcsolat

Hungary-1052 Budapest, Semmelweis utca 17.

Telefon: 06-1-267-6203

- Örmény szervezetek, politikai- és sajtókapcsolatok, közélet, választási témakörökben:

Avenesian Alex +36-70-432-5979

E-mail: ormenyek@gmail.com

Facebook:

www.facebook.com

/avanesian.alex

Nyitvatartás:

Hétfő: programok szerint

Kedd: 14.00 - 19.00

Szerda: 14.00 - 19.00

Csütörtök: 12.00 - 17.00

Péntek: 14.00 - 19.00

Szombat: programok szerint

Vasárnap: programok szerint

Kereszténység felvétele

ÖRMÉNYORSZÁG FELVESZI A KERESZTÉNYSÉGET

 

A kereszténység felvétele, az örmény nép számára oly fontos esemény 301-ben történt. A kereszténység felvételében elsődleges szerepet játszott Világosító Szent Gergely, aki később az örmény egyház első katolikosza lett és III. Trdát örmény király (287-330). V. századi örmény források szerint III. Trdát örmény király, 287-ben római légionáriusok kíséretében érkezett meg Örményországba, hogy visszaszerezze az apai trónt. Jeriz vidékén áldozati szertartást akart bemutatni Ánáhit pogány istennő templomában, amelyhez egyik társa, Gergely segítségét kéri. Gergely, mivelhogy keresztény hitre tért, megtagadja, hogy egy bálványnak mutasson be áldozatot. Ekkor tudja meg III. Trdát örmény király, hogy Gergely Anak fia, azé az Anaké, aki megölte atyját, II. Choszrov királyt. III. Trdát örmény király az ártásáti Chor Viráp (Mély Verem) börtönbe záratja Gergelyt, ahol csak halálraítélteket tartanak fogva. Ugyanebben az évben a király két rendeletet hoz. Az egyikben megparancsolja, hogy tartóztassák le Örményország határain belül fellelhető összes keresztényt és a birtokaikat kobozzák el. A második rendeletben a keresztényeket rejtegetőkre mond ki halálos ítéletet. Ezek a rendeletek is jól mutatják, milyen veszélyesnek számított az államra és az államvallásra, a pogányságra nézve a kereszténység. Örményországban a kereszténység felvétele szoros kapcsolatban állt Szent Hripszime és vértanútársai halálával. A Legendárium alapján a Rómában született keresztény szüzek Diocletianus császár üldözései elől menekültek Keletre. Elzarándokoltak Jeruzsálembe, végigjárták a szent helyeket, majd Edesszából az örmény határhoz érkezvén, a Vághársápáttól nem messze található présházakban szálltak meg. Amikor III. Trdát örmény király meglátta Hripszimét, a lány úgy megbűvölte szépségével, hogy elhatározta, feleségül veszi. Hripszime azonban elutasította III. Trdát szerelmét. III. Trdát elrendelte, hogy engedetlenségéért végezzék ki Hripszimét és társait. Hripszime és 32 társnője Vághársápát észak-keleti részén haltak vértanúhalált. Hasonló sors várt a szüzek tanítójára, Gájánéra és még két másik társukra. Egyik társukat, egy beteg lányt még a présházban halálra kínoztak. Hripszime és társai 300-301-ben haltak vértanúhalált. A kivégzés súlyos lelki megrázkódtatást jelentett a királynak, amely idegi megbetegedéshez vezetett. Az V. században ezt a betegséget a népnyelv „disznó” jelzővel illette, és ezért van, hogy III. Trdátot gyakran disznó fejjel ábrázolják. A király nővére, Choszroviducht több ízben is ugyanazt az álmot látta. Az álmokban közölték vele, hogy testvérét, III. Trdátot csak a tömlöcben sínylődő Gergely gyógyíthatja meg. Gergely csodával határos módon maradt életben a halálraítéltek börtönében. Az álmok hatására Vághársápátba hívták Gergelyt, ahol ünnepélyesen fogadták. Elsőként összegyűjtötte és örök nyugalomba helyezte a mártírhalált halt szüzek hamvait, majd terjeszteni kezdte a kereszténységet. Hittérítő munkájának 66. napján a király meggyógyult. III. Trdát örmény király és udvara ennek hatására felvette a kereszténységet, majd egész Örményországban államvallássá tette. A vértanúhalált halt szüzek kivégzése helyén kápolnákat építtetett. Ezek a kápolnák lettek bizonyítékai, milyen tisztelettel fordultak az akkori emberek Hripszime és társai felé. III. Trdát örmény király kinevezési okirata szerint Világosító Szent Gergelyt ( Grigor Luszavoricsot ) kinevezi az örmények első katolikoszának. „ Mi, III.Trdat, Isten kegyelméből és a ti imádságotok által Nagy Örményország és az egész hadsereg királya, üdvözletünket ajánljuk, és azt a parancsot küldjük nektek, hogy a Krisztus Istentől kapott lelki kegyelmének hagyományos ajándéka szerint nekünk Grigort az Isten által járt utak felügyelőjévé és elöljáró tanítójává, pásztorává és orvossá kinevezzétek, amint azt nekünk Isten megparancsolta.” Vagharsapat város, 301. Az új vallásnak lelkészekre volt szüksége. Világosító Szent Gergely Kappadokiába utazott, hogy a kappadokiai püspökök Caesareai Leó vezetésével szenteljék fel őt püspökké. Péter, Szebasztia püspöke végezte Gergely püspökké avatásának szertartását. A ceremóniát nem Vághársápátban, hanem a messzi Ástisátban végeztek, mert ott már korábban is volt püspöki székhely. Világosító Szent Gergely, miután visszatért Vághársápáttba, nekilátott egy katedrális építésének. A Legendárium szerint Világosító Szent Gergelynek látomása volt. Az ég megnyílt és az égből egy fénysugár hullott a földre. A fénysugár megjelenését angyalok kara követte. Mögöttük egy emberi arc tűnt fel. Kezében arany pallost tartott. A látomás Vághársápát irányába mutatott. Ekkor a pallos lecsapott a földre, a föld megnyílt és mélyéből felhangzottak a pokolból feltörő jajkiáltások. Majd egy aranyból készült állvány, egy oltár jelent meg azon a helyen. Az oltárról lángoszlop világított. Mögötte az égi takaró fölött egy kereszt csillogott. Gergely szemei előtt megjelent egy angyal, aki értelmezte a látomást: „Az emberi arc az Úr, az épület, amelyet kereszt díszít, a Kereszt védelme alatt álló Egyetemes Egyházat jelenti Krisztus kereszthalálára emlékeztetve. Ez a hely legyen az ima helye. Hajolj meg az isteni kegyelem előtt, amelyet mutatott neked az Úr és építs ide templomot.” Gergely látomása helyén templomot építtetett, amelyet „Ecsmiádzin”-nak neveztek el. Ecsmiádzin örményül Hely, ahol Egyszülött alászálottat jelent, azaz Jézus Krisztust. A keresztény hitre tért örmény államnak meg kellett védenie hitvallását a Római Birodalom ellen. Caesariai Euszébiosz tanúsága szerint, Maximianus császár (305-313) háborút hirdetett az örmények ellen, akik „korábban Róma barátai és szövetségesei voltak, de most buzgó keresztények lettek”. Maximianus császár szerette volna rávenni az örményeket, hogy bálványoknak és démonoknak áldozzanak, mert – szerinte – a kereszténység miatt lettek a Római Birodalom barátaiból, szövetségeseiből ellenségeivé. Maximianus császár ezért harcba szállt az örmények ellen, de vereséget szenvedett. Maximianus élete utolsó napjaiban, 312/313-ban újból megtámadta Örményországot. Örményországban a kereszténység felvétele után eltelt 10 év alatt a hit olyan mély gyökereket eresztett, hogy az örmények fegyverrel is készek voltak szembeszállni az erős Római Birodalommal. Világosító Szent Gergely az örmény állam adminisztrációs rendszere alapján, az örmény egyházban is hierarchiát hozott létre. Minden területre püspököket nevezett ki. A püspökök Örményország püspökének kellett, hogy alávessék magukat, akit katolikosznak neveztek el. Az örmény egyház hierarchikus rendszere tehát teljesen önállóan, a helyi feltételeknek megfelelően, fejlődött ki. 353-ban az örmény arisztokrácia egyhangúlag katolikosszá választotta Nerszesz herceget (320-373) . Nerszesz katolikosz zsinatot hívott össze Ásztisátban, amely az első örmény nemzeti-egyházi zsinatként került be a történelemkönyvekbe. A zsinaton elrendelték, hogy Örményország különböző pontjain állítsanak fel árvaházakat, kórházakat, lepratelepeket, koldusmenhelyeket és más jótékonysági intézményeket. A zsinaton határoztak kolostorok és apácazárdák alapításáról is, és a kolostorokban és zárdákban iskolák nyitásáról. A zsinat tiltással fordult a nép felé, hogy keresztény emberek lévén, akik hisznek a túlvilági életben, halottaikat ezentúl ne pogány szertartással, sírással és jajgatással temessék el, miközben ruhájukat magukon megszaggatják. Továbbá felhívták az emberek figyelmét, hogy a keresztény ember tartózkodik az ivástól, kicsapongásoktól, gyilkosságtól, könyörületesen viseltetik a szolgák iránt és nem nehezíti súlyos adókkal a nép terheit. Az Ásztisáti zsinaton megvitatták az Arius-féle eretnekség kérdését is. Mint ismeretes, az első egyetemes niceai zsinaton elfogadták a Krisztus isteni mivoltát hirdető hittételt. Arisztakesz katolikosz (326-328) Örményországba hozta a niceai zsinat keresztelési szimbólumát, amelyet Világosító Szent Gergely vett át. Néhány évvel később a Római Birodalomban az Arius-féle eretnekség különböző áramlatai terjedtek el, amelyeket az államhatalom is támogatott. Az örmény püspökök között szintén akadtak, akik Arius követőivé váltak. Az Ásztisáti zsinat ismét elítélte az Arius-féle eretnekséget és megerősítette, hogy kitart a niceai keresztelési szimbólum mellett. Nerszesz katolikosznak sikerült életbe léptetnie az első nemzeti-egyházi zsinat döntéseit. Ezért, később megkapta a Nagy előnevet.