AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ HIERARCHIKUS RENDSZERE
Az örmény apostoli egyház hierarchikus rendszerét a nehéz történelmi körülmények alakították ki. A hierarchikus rendszerben különböző székhelyek jöttek létre, amelyek csak korlátozott hatalommal rendelkeztek és Minden Örmények Legfőbb Katolikoszát ismerték el feljebbvalójuknak. Akkor öt ilyen székhely jött létre. AZ ÁGHVÁNKI ÖRMÉNY KATOLIKOSZÁTUS Az Ághvánk (vagy más néven a kaukázusi Albánia) elnevezés különböző időkben más-más földrajzi területre vonatkozott. Az V. század elején Ághvánk-nak hívták azt a területet, amely a Kura folyótól északra terült el, egészen a derbenti kapuig. Az V. század közepén, az Arsakida örmény királyság bukása után a Nagy-Örményországban található Utik és Arcakh vidékét is az ághvánki területhez csatolták, amelynek fővárosa az Utik régiójában fekvő Partav városa lett. Így az V. századtól az Ághvánk elnevezés az Utikkal és Arcahhal bővült területet jelöli. Akkoriban az egyházak hatáskörének határait a politikai határok szabták meg. Így mivel Arcakhot és Utikot Ághvánkhoz csatolták, ezért az arcahi és utiki püspöki székhelyt is csatolták az aghvanki püspöki székhelyhez, és így létrehozták az ághvánki egyházat. Az ághvánki egyház katolikoszi székhellyé alakult, de továbbra is az örmény katolikátus igazgatása alatt maradt. Mivel az Ághvánki hercegség adminisztratív központja a 460-ban alapított Partav lett, így Partav püspöke kiemelt helyzetbe került és fokozatosan elsőbbséget kezdett élvezni az aghvanki egyházon belül. Már a VII. század elején Partav püspöke lett az Ághvánki Birodalom katolikosza. Így az örmény apostoli egyházon belül létrejött egy autonóm egyház, amelynek fejét szintén katolikosznak nevezték. Az ághvánki egyháznak örmény volt a nyelve, a hitvilága, a szertartása. Az Ághvánki katolikoszi székhely 1813-ig állt fenn. 1813-ban püspöki székhellyé alakult, majd két külön egyházmegyére vált szét: a Karabaghi ás a Samakhi egyházmegyékre. A JERUZSÁLEMI ÖRMÉNY PATRIÁRKÁTUS A jeruzsálemi örmény templom első patriárkája az idősebb Jakab apostol volt. Az örmény hagyomány szerint a szent város örmény negyedében, a róla elnevezett csodálatos székesegyház egyik kápolnájának helyén fejezték le, ahol csak a fejét temették el. Holttestét Jaffában a tengerbe vetették, ahonnan Hispániában kifogták és Santiago de Compostelában (a világ egyik legnagyobb zarándokhelye) helyezték nyugalomra, ahol azonban életében sohasem járt. 381-ben a második egyetemes konstantinápolyi zsinaton a jeruzsálemi ömény püspökséget pátriarkátussá emelték. 1990 óta „Szt. Jakab trónján” Thorkom Mánugján Őboldogsága uralkodik. A IV. századtól kezdve sok örmény zarándokol Jeruzsálembe. Az örmény nachararok és a püspöki székhelyek szerették volna, ha a híveik közül kikerülő zarándokoknak állandó szálláshelyeik lennének Jeruzsálemben. Jeruzsálemben monostorokat építenek, amelyeknek a száma a VI. században meghaladja a hetvenet. Miután a Jeruzsálemi Patriárkátus a VI. században végérvényesen a 451. évi khalkédóni egyetemes zsinat tanítását fogadta el, így a jeruzsálemi örmény egyház különvált tőle. Ennek alapján alakult meg később a Jeruzsálemi Örmény Patriárkátus. Az első, általunk ismert jeruzsálembeli örmény patriárka Ábrahám volt, aki Zeki-al-Din arab történész szerint, amikor látta Mohammed hatalmának erősödését, 626-ban személyesen maga ment el hozzá, és hivatalos nyilatkozatot kapjott tőle a jeruzsálemi örmény egyház biztonságáról és jeruzsálemi birtokairól. Amikor Osin király és III. Konsztantin Keszaraci katolikosz kényszerítették az örmény apostoli egyház egyházmegyéinek vezetőit, hogy fogadják el az 1307. évi sziszi zsinat döntéseit, melyet a dogmatikus és szertartási változtatások elfogadásról hoztak, Szarkisz, a jeruzsálemi pátriárka azzal a kéréssel fordult az egyiptomi szultánhoz, hogy az ő székhelye, a Jeruzsálemi Patriárkátus önállóvá váljék. A Jeruzsálemi Örmény Pátriárkátus őrzi az örmény privilégiumokat a szent helyeken. Ma a Jeruzsálemi Örmény Pátriárkátus egyházi joghatóságai alá tartoznak az Izraelben és Jordániában található örmény templomok. AZ ACHTHAMARI ÖRMÉNY KATOLIKOSZÁTUS (1113-1895) 1113-ban a Keszun tartományban lévő Karmir Vank monostorban (szószerinti jelentése: Vörös kolostor), Barszegh katholikosz a halálos ágyán a húszesztendős Gergelyt nevezte meg utódjának. A Karmir Vank kolostorban összehívott zsinat 1113-ban Barszegh katolikosz halála után Gergelyt választotta meg Örményország katolikoszának. E döntés ellen emelte fel szavát David, Achthamar (a Van tón lévő sziget) püspöke. Az öt püspökből álló zsinat végül Dávidot, Achthamar püspökét választotta meg Örményország katolikoszának. Döntésüket azzal indokolták, hogy egyrészt Gergely még túl fiatal, hogy ilyen komoly tisztet lásson el, másrészt a katolikoszi székhely kívül esik Örményország határain, harmadrészt a pátriárkai székhely korábban Achthamarban volt (927-947) és ott őrzik Világosító Szent Gergely pásztorbotját, és még sok más relikviát. 1114-ben a zsinat III. Gergelyt választotta meg Örményország katolikoszának. A zsinaton 2500 püspök, szerzetes és herceg vett részt, az új örmény területekről, hercegségekből és Nagy-Örményországból mint választók és kiközösítették az Achthamári Székhelyet. Az Achthamari Örmény Katolikátus helyi székhelyként működött egészen 1895-ig. KILIKIA NAGY HÁZÁNAK ÖRMÉNY KATHOLIKÁTUSA (1446-TÓL) 1441-től Minden Örmények Katolikosza székhelyét Kilikiából visszahelyezi Ecsmiadzinba, ahol ma is található. IX. Gergely katolikosz (1439-1441) már öregkora és betegsége miatt nem tudott Kilikiából Ecsmiadzinba költözni, de meghagyta a nemzeti-egyházi zsinatnak, hogy válasszák meg utódját, az új katolikoszt. A katolikoszi tisztségre Kirákosz Virápecit választották meg (1441-1443). A kilikiaiakat kedvezőtlenül érintette, hogy hirtelen megfosztják őket a patriárkai székhelytől, és így kihasználva, hogy IX. Gergely katolikosz továbbra is Sziszben, Kilikia fővárosában lakott, halála után egy új katolikoszi székhelyet alapítottak Kilikia határain belül, Kilikia katolikoszi székhelyét. A kilikiai örmény genocídium után a katolikoszi székhely 10 éven keresztül az egyik helyről a másikra költözött, míg végül Antéliaszban (Libanon) telepedett le és ott található ma is. Ugyanakkor ez a székhely csaknem minden egyházmegyéjét elvesztette az aleppóin kívül, és már majdnem a megsemmisülés határára került. Minden Örmények Katolikosza kérésére a Jeruzsálemi Örmény Patriárkátus ideiglenesen átadta a Kilikiai Katolikátusnak Damaszkusz és Bejrut egyházmegyéit, a Konstantinápolyi Örmény Patriárkátus pedig a ciprusi egyházmegyét, hogy így megmaradhasson ez a történelmi székhely. Ma a Kilikiai Örmény Katolikátus hierarchiájába tartozik a 4 libanoni, 3 szíriai, 3 iránin kívül a ciprusi és görögországi egyházmegye, de joghatósága van az Egyesült Államokban, Kanadában,Venezuelában, és az Öböl-menti Kuvait-ban is. Kilikia Nagy Házának Örmény Katolikátusa székét 1995 óta I. Aram Őszentsége tölti be. A KONSTANTINÁPOLYI ÖRMÉNY PATRIÁRKÁTUS (1461- TŐL) 1461-ben II. Muhammad Fatih szultán alapította a konstantinápolyi örmény patriárkátust. Minekutána az örmény apostoli egyház központja, Szent Ecsmiádzin Perzsia fennhatósága alatt állt, ezért a szultán szerette volna a pátriárkán keresztül ellenőrzése alatt tartani a Török szultánság határain kívül élő örményeket. Első pátriárkának Hovákimot választották meg. A patriarkátus élén 1998 óta Meszrob Mutháfján érsek-pátriárka Őboldogsága áll. A pátriárka mind világi, mind egyházi értelemben teljes hatalommal rendelkezett. Így az első világháborúig az Achthamari és a Kilikiai Katolikátusok adminisztratív kérdésekben a Konstantinápolyi Pátriárkátus alá tartoztak. Az első világháborúig a Konstantinápolyi Pátriárkátus jogköre 52 egyházmegyére terjedt ki, amelyek közé tartozott a bagdadi, ciprusi, egyiptomi, bulgáriai, romániai és a görög. Ma a Konstantinápolyi Örmény Pátriárkátus jogkörébe a törökországi és a Kréta szigetén lévő templomok tartoznak. Örményországban, Ecsmiádzin székében 1999 óta a 132. katolikosz-pátriárka, Őszentsége II. Garegin, katolikosz-pátriárka irányítja az Örmény Apostoli Egyházat.