Atkuális híreink

Kapcsolat

Hungary-1052 Budapest, Semmelweis utca 17.

Telefon: 06-1-267-6203

- Örmény szervezetek, politikai- és sajtókapcsolatok, közélet, választási témakörökben:

Avenesian Alex +36-70-432-5979

E-mail: ormenyek@gmail.com

Facebook:

www.facebook.com

/avanesian.alex

Nyitvatartás:

Hétfő: programok szerint

Kedd: 14.00 - 19.00

Szerda: 14.00 - 19.00

Csütörtök: 12.00 - 17.00

Péntek: 14.00 - 19.00

Szombat: programok szerint

Vasárnap: programok szerint

Szemben a perzsákkal

A KERESZTÉNYSÉG MEGVÉDÉSE A ZOROASZTER HITET VALLÓ PERZSIA ELLEN

Örményország a kezdetektől hol Bizánc, hol Perzsia politikai befolyása alatt állt. A IV. századtól, amikor a kereszténység államvallássá lett Örményországban, majd Bizáncban, az örmények szimpátiája a nyugati, keresztény szomszéd felé fordult. A perzsa királyok ezt felismervén, időről időre kísérletet tettek, hogy megsemmisítsék Örményországban a kereszténységet és akár erőszak árán is elterjesszék a Zoroaszter-hitet. Azok az örmény hercegek, akiknek délen, a Perzsiával határos területeken voltak birtokaik, a perzsa érdekeket tették magukévá. Így két ellentétes politikai irányzat jött létre Örményországban: a Bizánc-párti és a perzsa-párti. II. Sapur perzsa király 330-340 között szörnyű keresztényüldözésbe kezdett. Perzsa és örmény források szerint mártírok ezrei haltak meg az üldözések során. II. Sapur, mivel szerette volna teljesen megsemmisíteni az új vallást Örményországban, ezért 337-ben megtámadta az országot. Az örmény csapatok azonban Vacse Mamikonján vezetésével megsemmisítő csapást mértek az ellenségre. II.Sapur a vereség ellenére sem tett le korábbi tervéről. A következő évben még nagyobb hadsereggel indult Örményország ellen. A „Hazáért, az Egyházért és a Hitért” jelszóval szálltak szembe a perzsákkal az örmény harcosok. A nehéz harcban elesett Vacse Mamikonjan is. Vrtanesz katholikosz (329-341), megörökítvén a harcokban elesettek emlékét, ezt a napot a vértanúk napjává tette. A IV. század végéig a perzsa udvar még több ízben kísérletet tett rá, hogy Örményországot akár tűzzel-vassal is Zoroaszter-hitre térítse, de a hősiesen harcoló örmény hadvezéreknek (Vaszak, Musegh és Manvel) Isten segedelmével mindig sikerült megvédeniük hazájukat és ezzel azt a jogot, hogy népük a keresztény hitet vallhassa. Az V. század közepén a perzsa udvar újabb kísérletet tett, hogy rábírja Örményországot hitének megtagadására. 448-ban II. Jezdegerd király (438-457) üzenetet küldött Örményországba azzal a határozott követeléssel, hogy az örmények térjenek át a Zoroaszter-hitre. 449-ben Artasatban összehívták a nemzeti-egyházi zsinatot, hogy közösen fogalmazzák meg a II. Jezdegerdnek szóló választ. A Zsinat a következő választ adta Jezdegerd üzenetére: Államügyekben az örmények elismerik a perzsa király illetékességét, de hitük kérdésében csak az Istent ismerik el. „Hitünkben senki sem ingathat meg, sem angyalok, sem emberek, se fegyver, se tűz, se víz, se súlyos megpróbáltatás. Mivel hitünkben fogadalmat nem embernek tettünk, hogy most mint a gyerekek hazudjunk neked, hanem az Istennek, akivel nem bonthatjuk fel ezt a szövetséget, se most, se holnap, se soha, örökkön örökké.” ( Jeghise II, 40-41 ). Ezekkel a szavakkal tagadta meg a zsinat a Zoroaszter-hit felvételét. 451-ben a zsinat válaszára a perzsák kétszázezer fős hadsereggel indultak Örményország ellen. 451 májusában volt a híres avarajri ütközet. A 66 ezer fős örmény sereg harcosokból, öregekből, nőkből, szerzetesekből állt. Az örmény sereget Vardan Mamikonjan vezette. Az avarajri csata volt a világtörténelem első olyan ütközete, ahol fegyverrel szállnak szembe a kereszténység védelmére, ahol világosság és sötétség, élet és halál, hit és hitetlenség állnak egymással szemben, amikor újra beigazolódtak az Evangélium szavai: ”Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett búzaszem el nem hal, csak egymaga marad: ha pedig elhal, sok termést hoz.” (János 12,24) Az örmények a következő jelmondattal mentek a halálba: Մահ իմացեալ անմահութիւն, մահ ոչ իմացեալ… մահ: (Máh imácjál anmáhuthjun, máh vocs imácjál… máh.) „A megértett halál halhatatlanság, csak az értelmetlen halál halál.” Jeghise krónikaíró, aki az események szemtanúja volt, ezt írja: Az avarajri csatában nem voltak sem győztesek, sem legyőzöttek. Bár az örmény csapatok vereséget és hatalmas veszteségeket szenvedtek, az avarajri csata olyannyira megnemesítette és megerősítette az örmények lelkét, hogy képesek voltak túlélni mindörökre. Vardan Mamikonjan, Nagy Szahak katholikosz unokája vérével szentelte meg az örmény földet, és így erősítette meg a kereszténységet Örményországban. Az örmény egyház Vardan Mamikonjant és mind az 1036 harcost, akik az avarajri csatában elestek, szentté avatta. Emléknapjukat farsangvasárnap előtti csütörtökön tartják. Az örmények még 30 évig harcoltak Perzsiával vallásszabadságukért, míg 484-ben Perzsia és Örményország békeszerződést írtak alá, amelyben a perzsák elismerték az örmény nép azon jogát, hogy a keresztény hitet vallhassák.